Az Európai Unióban minden 4. munkavállaló szenved a tartósan fennálló, a testi-lelki jól-létet megterhelő munkahelyi stressz káros következményeitől, amely mind szervezeti, mind társadalmi szinten jelentős többlet terhet jelent.

A mindennapok során mindenkit ér stressz. A túlzott  stressz egészségkárosító hatásának szerepe van a pszichés (kognitív, viselkedéses és érzelmi) és pszichoszomatikus (lelki eredetű testi tünetek), illetve krónikus betegségek kialakulásában.

A tartósan fennálló, mértékében a testi-lelki jól-létet már megterhelő stressz a második leggyakoribb munkahelyi panasz, amely az Európai Unió 27 országában a munkavállalók közel egynegyedét (22 százalékát) érinti – állapította meg az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség 2009-es tanulmánya. A vizsgálatok szerint az elveszített munkanapok 50–60 százaléka közvetve vagy közvetlenül a stressznek tudható be. Azok száma, akik a munkahelyi feltételek miatt kialakult, vagy az azok által súlyosbított stressztől szenvednek, emelkedőben van. Magyarországon egy hajszállal még ennél is rosszabb a helyzet. Prof. Dr. Kopp Mária vezetésével a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársai országos reprezentatív egészségfelmérést végeztek (Hungarostudy), melynek eredményei szerint a halálozás valószínűsége a háromszorosára emelkedett azon 40–69 éves magyar férfiak között, akiknek 2002-ben munkahelyi bizonytalanságot kellett megélniük, illetve a duplájára növekedett azok körében, akiknek alacsony kontroll lehetőségük volt. Ugyanebben a korcsoportban a nőknél az alacsony munkahelyi támogatás bizonyult a 2006-ig bekövetkező halálozás kiemelkedő rizikófaktorának.

A munka változó világa pedig egyre jobban megterheli a munkavállalókat – értve ezen a leépítéseket, a tevékenységek kihelyezését, a feladatok és a készségek tekintetében megkövetelt rugalmasságot, a pusztán határozott időre szóló szerződések szaporodását, a munkahelyi bizonytalanságot, a munka intenzitásának növekedését, a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésének nehézségeit, valamint a munkahelyi stresszel való megküzdést segítő programok hiányát.
A munkahelyi stressz és következményei – a munkaképesség csökkenése, a mentális panaszok, elsősorban a depresszió – károkat okoznak a társadalom számára.
A tartós, káros stressz (distressz) az egyén, a munkahely és a társadalom szintjén is számos negatív következménnyel jár. Ha tartósan fennáll az „állandó készenlét” állapota – az úgynevezett krónikus stressz –, a szervezet a lehetőségei határáig alkalmazkodik, majd kimerül. A krónikus stressz szoros összefüggését a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, a fertőző betegségekkel, a fejfájással, az izomfájdalmakkal, a gyomor- és bélrendszeri tünetekkel, a menstruációs zavarokkal, a depresszióval, a szorongással, a kiégéssel, valamint az egészségkárosító rizikómagatartások (a mértéktelen alkoholfogyasztás és evés, a dohányzás) megjelenésével számos tudományos vizsgálat igazolja.
Nemzetközi kutatások a túlzott alkoholfogyasztás és a munkahelyi stressz között is találtak kapcsolatot. Összességében arra jutottak, hogy nagyobb az esélye a pszichoszomatikus tünetek (ingerlékenységnek, szorongásnak, depressziónak, kiégésnek) kialakulásának a nagy erőfeszítéssel és alacsony jutalommal jellemzett körülmények között dolgozóknál és azoknál, akik rendszeresen túlvállalják magukat.

A munkahelyi stressz negatív következménye szervezeti szinten például lehet a csökkent teljesítményre való készség és képesség, visszafogott munka, betegállományban töltött napok számának emelkedése, munkahely elhagyása, munkahelyi megelégedettség csökkenése, korai nyugdíj. Társadalmi következmény lehet, például az egészségügyi ellátás fokozott mértékű igénybevétele.